Álmodtam...

2009. november 28.

... álmodtam... rólad... azt álmodtam:
nincs holnap, csak ma van
- szürke... ködös... bizonytalan -
homályba hullanak a fények, a tavasz
elaludt, s a télnek nem lesz vége soha...
a Boldogság Aranykapuja
bezárult örökre - mi kívül maradtunk -
s reszkető szívünkre jeges fátyolt
terít az éj: mondd, mit tegyek, hogy
ne félj? ajkamon elhalnak a hangok
- némák, mint törött üvegharangok -
fázom... összehúzom magamon
lelkemet - kopott kabátom - egy
csöppnyi láng világít még szememben:
sugarától szívedben talán lüktetni
kezd az ér... zsibbadt tagjaidba az élet
visszatér... azt a fényt elküldöm 
neked,
hogy hinni tudj... hogy élj...

Szerző: ametist | 2009. november 28.
Oldalmenü
Naptár
Szöveges mező
Ide szövegelj...