http://ametist.mindenkilapja.hu
A művészet - az élet

Auguste Renoir képei

http://renoir.chez.com/oeuvre1.htm

 
Renoir: Olvasó nő  (Ametist verse)

Kezében könyv, arcán egy cseppyi könny,

mosoly az arcon, s a szempillák mögött,

vajon mi rejlik a sorok között?  Talán

egy szép, szerelmes költemény vagy egy

romantikus regény  - félig hunyt szem,

átszellemült tekintet, csak lefelé tekintget,

s arcán megcsillan a gyertyafény...

Keze a könyv hátlapján pihen, elmosolyodik

szépen, szelíden... mit üzenhetnek néki a sorok,

szerelmet, álmot, még szebb holnapot?

Reménysugár vagy csalódás, mi várja, s

rátalál-e az igaz boldogságra, a tiszta

gyöngyszem két kezébe hull, vagy elveszíti,

s végképp elgurul?

Talán kis cédulát rejt a könyv, az írás

összefut, elmaszatolja könny, míg olvassa

a bűvös szavakat: "Kívánok néked édes álmokat,

fogadd kezem és tiszta szívemet" -  hisz

kedvesétől jött az üzenet...

 

Monet festményei:

http://images.google.hu/images?source=ig&hl=hu&rlz=1W1TSEA_huHU304HU304&q=Monet&lr=&um=1&ie=UTF-8&ei=blrDSZj_K8OO_gazqvSlCw&sa=X&oi=image_result_group&resnum=1&ct=title

Festők és képek  (Ametist verse)

Mark Chagall, képeden tótágast áll az értelem,
s e fordított világban mégis nagyobb a rend, mint
köztünk, idelent...

Míg Rembrandt-nál a lényeg - az árnyékok, s a fények:
pucér király - egy sas fia - s egy huncut mosoly:
Saskia...

Boldog pár egy falusi bálban: a "Táncmulatság Bougivalban"
többet mond, mint egy memoár e híres képed -
Renoir...

Monet szikrázó, kék tava, üde vízililioma egy úszó, zöld
levélen, szinte hallod a csobogást - csodás
türkizkék látomás...

Lebben a tüll, szökken a láb, e gyönyörű balerinát Degas
álmodta képre, s a vásznon átragyog fehéren sugárzó,
tiszta lénye...

Csao Csi ararnyló világa - kék madár - csőre tátva,
szinte hallod örök dalát, mely édes, mint az ifjúság,
s az élet...

E harmóniát kettétöri Picasso "Síró nő"-jénak arca, az
élet minden harca, magányos ébredés, elfojtott vágyak,
szenvedés...

S a háború öldöklő árnya, mi rávetül a tájra Salvador Dali 
képein, s egy őrült szemével tekint e megbomlott 
világra...

Mint egy végső figyelmeztetés, hogy itt már minde szó kevés,
az út nemsoká véget ér, és szakadékba rohan
a szekér... 

 

 

Csontváry: Magányos cédrus

http://mek.oszk.hu/01300/01314/html/index.htm 

Csontváry: Magányos cédrus   (Ametist verse)

Magányos cédrusok vagyunk mi emberek,

cibálnak bennünket vad szelek, orkán zúg

fülünkbe gyilkos dalt, de mégis álljuk a vihart, 

ágaink meghajolnak, mint kinyújtott kezek,

néha meg összeérnek, ilyenkor együtt

feszülünk a szélnek...

Hajlik a törzs, reccsennek az ágak,

eltörnek remények és vágyak, villám cikáz

az égen, szürkén és sötétkéken gomolyognak

a felhők, néhány vastagabb ág is eltört,

majd átvonuk fölöttünk a vihar, s

a cédrus újra kihajt, élni akar...

 

Van Gogh művei

http://vangogh.extra.hu/

http://halaszferenc.hu/kepek/van-gogh-onarckep

Van Gogh   (Ametist verse)

Lángoló sárga színek, vibráló vanalak,

perzselő szenvedély, elfojtott indulat,

és végtelen napraforgómezők -

öröm és fájdalom:  "Krumplievők",

s az "Önarckép", mit láttam, nem is

oly régen, egy kirakat belsejében,

most újra rám köszön egy pesti utcán,

csak poszter, mégis elevenen néz rám...

Nem múzeum, könyv-üzlet rejti ma,

csak egy olcsó ruhabolt kirakata -

ferdén lelógó, meglkopott keretben,

magányosan, s valahogy elveszetten

lebeg egy gyűrött rongy fölött, két

kosztüm és egy kardigán között,

szinte belém mar égő tekintete:

vajon hogyan került ő ide?



 

Munkácsy


...  hajnali fények...  pirkadat ...
az úton megrakott szekér halad - 
két szürkemarha húzza... majd
megszakad, erőlködik, tapossa a 
sarat... árkon - bokron - tócsákon át, 
elszánt akarattal megy csak tovább,
az inak megfeszülnek, fáj minden
mozdulat, s ha megpihenne, közbelép a 
tudat, hisz a terhet cipelni kell - ez a 
becsület - génjeiben hordozza - mást 
nem tehet és ezért - kijár neki a tisztelet...

2009. június

 

B. Gáti Csilla festményei 

 http://www.festomuvesz.hu/bgati/bgati.htm