http://ametist.mindenkilapja.hu
A művészet - az élet

  Egy tini lány naplója  

Ajánló  (részletek a könyvből)

http://www.konyvmuhely.hu/ekonyvesbolt/oldal/22


A csajok: vagyis a barátnők    

Először is itt van Luca - aki már tíz éves kora óta biztos abban, hogy egyszer majd híres filmrendező lesz belőle. "Szerénységére" jellemző, hogy nem adja alább a világhírnél, sőt egyenest az Oscar-díjra pályázik. Már azt is elhatározta, hogy ha egyszer Hollywoodban forgat, nevét Lucy-re változtatja. Szerintem a Luca sokkal inkább neki való név, pontosan hozzá illik, mert olyan, akár egy kis boszorkány: indulatos, szabadszájú, jaj annak, aki megharagítja!

Vikiről és az edzőjéről már beszámoltam... Szerelmük annyiból áll, hogy Zsolt  fennhangon különféle vezényszavakat üvöltöz, Viki pedig igyekszik minden utasítást pontosan betartani, ábrándos szemekkel néz rá, és közben izzad, mint egy ló...

Gabónak van egy barátja, Miki, aki műszaki szakközépbe jár és bolondul a síelésért meg a számítástechnikáért. Amit ő nem tud a legújabb programokról, az belefér egy kisebb méretű zsebkönyvbe. Ők ketten már óvodáskoruk óta ismerik egymást -azóta hol összevesznek, hol kibékülnek, mos épp az utóbbi van soron...

Én a magam részéről most egy ideig hanyagolom a srácokat - először is: Tibi az idegeimre megy, azonkívül van két unokabátyám: Gergő és Zoli - és elég sokszor hallom, hogyan beszélnek a csajokról egymás között. Stílusuk egyáltalán nem hasonlít a szívük hölgyéért megvívni is kész lovagokéhoz (lásd: múlt századbeli romantikus filmek), sem az elvetemült bűnözőket hajszoló rettenthetetlen szuper-zsarukéhoz, akik testükkel védik a nőt még akkor is, ha golyóálló mellényüket épp otthon felejtették...

... most is épp nálunk lebzselnek. Zoli fullra csavarja az összes erősítőt a lakásban: "My lovely, believe me..." üvölti kétrét görnyedve, s képzeletbeli gitárján teljes átéléssel nyüstöli a húrokat. Sajnos a zenei élvezetnek hamar véget vet a fönti lakó seprűjének ütemes kopogása, mely a fülsiketítő zaj ellenére is tökéletesen áthallatszik a plafonon...

 

A pasik: vagyis a fiúk   

Most egy ideje nem nagyon értem rá naplót írni, mert rengeteg dolgom volt, hogy soroljam: az iskola és Milán... a szakkör és Milán... a barátnők és Milán - ő egészen más, mint az eddigi srácok, akiket így kategorizáltam magamban: a "Macsó"  a "Sportos"  meg a  "Tudós".

Macsó - ő az, aki már most művészi színvonalon űzi a nők átverését, és mindig legalább négy csajjal jár egyszerre. Nem lehet vele szövegelni semmiről, mert állandóan csörög a mobilja, s ilyenkor megjátszottan közönyös hangon szól bele a kagylóba : "Bocsi, majd később visszahívlak!" Aztán szívdöglesztő mosollyal fordul ismét feléd, mintha te lennél az egyetlen nőnemű lény a világon!

Sportos - roppant komoly ember, leginkább sajátmagát veszi komolyan, és mindig pontosan betartja az edzője utasításait. Minden étkezés előtt pontosan kiszámítja, hány kalóriát szabad fogyasztania, s gondosan ügyel arra, hogy minden nap tízkor ágyban legyen - egyedül. Esti mozielőadás vagy buli épp ezért almás, helyette jobban kedveli a délutáni programokat (úgymint séta a parkban, kocogás a ház körül, futás az erdőben vagy táv-gyaloglás, végkimerülésig.) Emellett azt is elvárja tőled, hogy  ott ülj minden meccsén manökennek öltözve, akár esik, akár fúj... pukkadjanak csak a haverok, hogy neki milyen klassz nője van!

Tudós - másképp könyvmoly fazon: ő csak időnként és mellékesen csajozik, mintha az egésznek nem  tulajdonítana olyan nagy jelentőséget. Unott arcáról jól leolvasható, hogy ez a dolog számára nem is fontos, csak azért jár veled, mert így szokás. Aktuális témái az elvont tudományok, nomeg az izompacsirták folyamatos ócsárlása, amivel kihangsúlyozza saját felsőbbrendűségét.

 

Cintia akcióba lép    

... valamennyien elindultunk a menedékház felé lángost meg forró csokit venni. Cintia addig mesterkedett, míg a másik oldalon belekarolhatott Milánba, és szüntelenül illegette magát meg nagyokat vihogott a fülébe.
 - Képzeld, tegnap találkoztam a papáddal - csacsogott ártatlanul... csodálkozott, hogy mostanában sose járok föl hozzátok!
 A dolog kissé váratlanul ért, önkéntelenül elengedtem Milán kezét, és kérdően néztem rá. Ő is megtorpant, és láthatóan zavarba jött:
 - Hogy pontosítsunk, csak egyszer voltál nálunk, akkor is Csík Pistával együtt.
 - Mindegy, szívesen fölmennék újra, olyan gyönyörű nálatok minden, főleg a te szobád... pontosan olyan heverőt szeretnék magamnak, mint  a tied... igazán kényelmes.
 Éreztem, hogy lángol az arcom, nem bírtam Milánra nézni, s eszembe jutott a legutóbbi látogatás - szóval ez a trükkje: minden lányt fölcipel a lakásukra... talán Cintia képét is megrajzolta már, nemcsak az enyémet, esetleg a heverőt is kipróbálták. Erre a gondolatra émelyegni kezdett a gyomrom, s épp vissza akartam fordulni, mikor az a gonosz kis dög kilőtte a következő nyilat:
 - Egyébként gratulálok! Nagyon jól mutat egymás mellett a mamád és Milán papája.
 - Micsoda??? - akkorát kiáltottam, hogy a hangom kis híján elindított egy lavinát a hegyoldalon.
 - Láttam őket együtt, nem is egyszer. Milán, te nem is említetted, hogy együtt járnak? - fordult oda az én kővé vált szerelmemhez.
 Milán a torkát köszörülte, de mire megszólalhatott volna, Cintia folytatta tovább az ármánykodást:
 - Te nem tudtad, hogy a kedvesed már hetek óta azon ügyködik, hogy egy idilli kis családot kreáljon a papájának? Igazán rendes tőle, mindent el is követett a cél érdekében!
 A fejemben villámgyorsan kergették egymást a gondolatok: ha Milán ezt a fontos kérdést megbeszélte Cintiával, anélkül, hogy nekem említést tett volna róla, akkor tényleg nagyon bizalmas lehet a kapcsolatuk. Mindenki tudott mindenről, csak én nem???
 Sarkon fordultam és elkezdtem rohanni lefelé a dombon. Hallottam, hogy kiabálnak utánam, de nem törődtem vele, csak futottam egyenest a menedékház felé, ott beszaladtam a szobámba, és levetettem magam az ágyra. Egyszer csak nyílt az ajtó... meg sem kellett fordulnom, tudtam, hogy Milán jött utánam, s már a hangját is hallottam, amint hozzám szól, s megpróbálja arcomat maga felé fordítani. 
 - Menj innen - löktem el a kezét durván - hagyjál engem békében!
 - Kérlek, ne haragudj rám... már rég el kellett volna mondanom neked.
 - Mit? Hogy mindannyian becsaptatok? Netán az egészet ketten terveltétek ki Cintiával? Hiszten ő is följár hozzád... jobb lesz, ha visszamégy a drágalátos szerelmedhez...

 

Ó, azok az álmok...    


A lányokkal álomfejtés címszó alatt kupaktanácsot tartottunk. 

Viki érkezett elsőnek a szeánszra... ő ebben nagy szakértő, folyton az álmoskönyveket bújja, és egyszer már egy igazi jósnőnél is volt. Szerinte erdőt látni álomban valamilyen félelemre utal, sötét erdő pedig a biztos megcsalás jele: Rendszerint a nő az, akit megcsalnak, legalábbis a népi megfigyelések szerint (Puff neki, ezzel aztán jól megvigasztalt, mondhatom...)
Luca erre azt mondta, hogy a sötétség utáni napfény viszont hű szívet jelent, az unokanővére is napsütéssel álmodott, és még azon a héten találkozott élete nagy szerelmével. Azonkívül a fény még arra is utal, hogy előbb-utóbb legyőzzük sötét ellenfeleinket (egy-null ide!)
Gabó közölte, hogy marhaság ez az egész: mindannak, amit összefantáziáltam álmomban, csupán egy jelentése van, mégpedig az, hogy még mindig bele vagyok esve Milánba, és egyfolytában azon parázok, hogy Cintia lecsapja őt a kezemről. Éppen ezért hagyjam is abba a nyavalygást, és próbáljak meg tiszta vizet önteni a pohárba...

Mit is várhat az ember Gabótól, aki olyan, mint az a bizonyos belső hang a lelkem legmélyén: kellemetlen igazságokat vág a fejemhez, s a végén mindig neki van igaza.