http://ametist.mindenkilapja.hu
A művészet - az élet

Üveggolyó

Üveggolyó - üvegtálon
tarka színeit csodálom
zöldes, mint az erdők lombja
kék, akár a sűrű tinta
türkiz, ahol összeolvad
arany, mint a ragyogó Nap
belsejében vörös láng van
akárcsak a szivárványban...



A szél dala

Vajon miről mesél a szél
ha zúgó ágak közt zenél?
jött a havas hegyek közül
hol az oromra csillag ül
süvítve gördült lefele, s
hógörgeteg zúdult vele
a hegy lábánál csendesen
alvó kövek közt megpihent
s újult erővel szállt, repült
- útjába kis folyó került -
vetett habos hullámokat
aztán a part felé szaladt
ott várt reá a zöld mező
harangvirág - csilingelő
s ahol a mező véget ért 
pitypang bugáját szórta szét
felhőt sodort a Nap elé
bebújt a sűrű fák közé -
fészkén gubbasztó kismadár 
már csak a szél dalára vár
aztán elalaszik, megpihen
aludjál te is, gyermekem...



Csibe - dal

Csibe-csibe csobogó,
tele van az itató -
szaladnak a kiscsibék
ki ér oda legelébb?

Sárga pelyhes, fekete
pihe-puha csemete -
kicsi csőrük: csip-csip
sipákolnak estig.

Sose lopják a napot
csipegetik a magot:
búza, köles, árpa -
ez a csibe álma.

Üres már az itató
várja őket tyúkanyó,
csibe-fiú, csibe-lány
hazaszalad valahány.

Tyúkanyónak szárnya
ez a csibe ágya:
pihe-puha takaró
odabújni - az a jó!

Ma már nincs több futkosás, 
elhalkul a csipogás
álmodik a tarka rét...
alszanak a kiscsibék.




Fehér pillangó

Ha lehetnék...
fehér pillangó lennék 
nem tarka, pompázatos
nem fekete: gyász-szalagos
nem harsogó vörös
nem lila köntösös
csak egyszerű fehér
- akár a hó, akár a tél -
lehulló tollpihe
mit elsodor a szél...


 

Tenger

Hullámzó sál a tenger
- színes csíkokból áll -
a parton sárga
aztán üvegzöldre vált
azúrkék sáv mögötte
és aztán indigó...
ott mély a víz, s fölötte
úszik egy kis hajó
a parton halászcsónak
- most épp üresen áll -
fölötte vijjogó had:
vagy tíz fehér sirály
egy homokvárat látok
mellette kis vödör
de jön egy fodros hullám
és mindent besöpör
a túlsó part oly messze
hogy nem is látni át
s a tenger egyre zúgja
altatódalát...

 


Játék a nevekkel

Legszebb név a Dalma
róla szól a dal ma
andalító, mély zene
dús virágok kelleme
hangok birodalma
Dalma... Dalma... Dalma...

Csilingel a Csenge
mintha csengő lenne
játszi csermely, kis patak
csillagfényes ég alatt
halkan szól a csendbe'
Csenge... Csenge... Csenge...

Árvácskának szirma
bársonykék a Lilla
sűrű tinta, mély-lila
erdőn érő áfonya
fecske farka: villa
Lilla... Lilla... Lilla...

Illatos a Jázmin
fénylik benne száz szín
szirma mégis hófehér
hűs, akár az esti szél 
Kelet éjszakáin
Jázmin... Jázmin... Jázmin...


 

A mókus

Erdőn jártam, mókust láttam
ott lakott egy vén tölgyfában
lent, a fűben álldogálva
épp dióját rágicsálta...
s
ebesen mozgott a bajsza
billegett bozontos
farka...
megreccsent  egy ág alattam
mókus barátom felpattant
a fa törzsén felszaladt, a
dió meg ott maradt...
eltűnt a fa oldalába'
aztán kibújt nemsokára 
hozta fenyőtobozát, s 
folytatta a lakomát...